Tíz pont!

Tényleg véletlen, hogy ez a két poszt egymás után történt, nem is emlékeztem az előzőre.

18-as villamos, anyuka az ölében a 4 éves-forma kislányával, egy Bogyó és Babóca mesekönyvből olvas neki.

Szép volt, mese nincs!

102-es busz, nagypéntek délután.

- Köszönöm apa!
- Szívesen, drága fiam!

Mindenféle sallangtól, nyáltól mentesen. Csak így, ennyi. Így beszéltek. Zseniális, felemelő.

Holnapra lett volna egy nagyjából 6 órás szerkesztésem még, amiről most tudtam meg, hogy jövő hétre kell. Hiába, ez csak szimplán egy jó dolog, de most ez annyira jó érzés volt, hogy muszáj erre adnom a mai napi tíz pontot. :)

Tegnap nagyon keveset aludtam és nem is voltam jól napközben. Hazajöttem, 21h-kor már aludtam, és ma 11-kor keltem. Ennyit egyben nem is tudom mikor aludtam utoljára. Jó érzés volt.

Több barátomról, ismerősömről is mostanában tudtam meg, hogy összeházasodnak. Most meg azt, hogy koszorúslány lesz. Ezek a jó dolgok!

Miért? Csak úgy! Mert (ha másnak nem is, de) nekem megéri. Egy kis vidámság minden napra - valami apróság, amin elmosolyodnál, amire azt mondanád: tíz pont! Aztán továbbállsz. De talán egy kicsivel vidámabban...

A Sasadin, az egyik távolsági buszról egy lány szállt le. Leugrott a sofőr is, kinyitotta neki az oldalboxot, sőt, még emlékezett is, hogy melyik a lány táskája. A lány kivette és ahogy felegyenesedett, a feje közel került a box ajtajának széléhez. A sofőrnek viszont végig ott volt a keze (mint mikor egy kisgyerek áll fel és odatartjuk a kezünket az asztal széléhez). A lány nem ütötte be a fejét, észre se vette, de a mozdulat... szerintem tíz pontos volt.